Adventi gondolatok,
sokáig magasztos gondolatok sokaságának tűnt, amit az advent jelentett számomra. Az elgondolkodásnak és a magunkba szállásnak nem tulajdonítottam nagy jelentőséget. Míg korábban ilyenkor az ajándékok körül forogtak gondolataim, ma már ez nem így van. Mostanság egyetemistaként ilyenkor csak nyugalomra, pihenésre vágyhatok. Ezt korábban nem gondoltam volna. Az elmúlt 5 év az Egyesületben rengeteg olyan pillanatot hozott, amit ha ilyenkor felelevenítek mindig mosolyt csal az arcomra. Gondolok az első táborra, amikor Dani, Józsi és Csaba társaságában a megáradt Túron alámerültünk. A sok értékátadásra, amikor szinte megelevenedett előttem a történelem egy szelete. A szép vidékre, ami korábban csak egy név volt a térképen. Távolságok, amik csak kocsival tűntek korábban leküzdhetőnek. Az önzetlen segítségre egy defektnél, vagy sok defektnél, vagy számlálhatatlan defektnél. Közben összetartó közösségé váltunk. Nem számít a korkülönbség a felnőttek és az ifjúság között, mert ennek ellenére közös nyelvet beszélünk. A felnőttek egy túra utáni ”szülői értekezleten” mindig érdekes vitákat folytatnak. Bár amikor a „Best of comunism” szól a rádión kicsit furcsán nézem a szülőket... főleg András bácsit. Ez alatt az ifjúság karaoke-zik, de még mi is sokszor olyan régi slágereket éneklünk, amit a szüleink is énekelnek. Az évek alatt az ifjúság is egy összetartó közösség lett az egyesületben. Így ha nincs épp egyesületi túra, akkor is szervezünk programot. Itt is megvan mindenkinek a szerepe. Van aki szervezésért, van ki a jó hangulatért és sorolhatnám. Ez jut eszembe mindig, ha az egyesületre gondolok. És ha az egyesületre gondolok mindig jó kedvem lesz, mert tudom hogy egy jó társaság része vagyok.
Marci
Ha veszel, megtelik a kezed. Ha adsz, megtelik a szíved.