„Isten: szeretet.”
Ez jóval több, mint egy „érzés”.
A magyar nyelv sokat tud erről.
A „szer” gyökből formált szeretet, szerelem, szerkezet, szerkesztő, szerv (mint kis egysége egy nagyobb szervezetnek), szerszám (amellyel a szerelő összeszereli a szerkezetet), a szertartás (amivel közösséget „szeretünk egybe”), mind valamiféle egységről szólnak, míg a szertelenül, a szerteszéjjel épp ennek az egységnek a szertefoszlásáról beszél. „Világszerte, országszerte még azt jelenti, hogy az egész világon, az egész országban elterjedve, de a szerteágazás, szertehányás, szertezúzás már az egység megbontását jelenti: „Nem szeretik egymást.”
Érzelmekről, mint látod, itt szó sincs, inkább arról a jézusi mondatról, hogy „aki velem van, összegyűjt, aki ellenem: szerteszór.
A kis külön maszek világokban fölébredő együtt élménye: ez a szeretet.