„Én az Atyában vagyok, és az Atya bennem van.”
De azért mégis: „Ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd, Atyám!”
Figyeled? -Az első mondat azt mondja, hogy itt két „én” él egymásban, én Benne s Ő bennem – de a második mondat már arról szól, hogy ez a két „én” néha nem ugyanazt akarja: sőt konfliktusba is keveredhet egymással. Ez pedig hatalmas konfliktus, sőt, az egyetlen valódi konfliktus – a többi emberrel való viszonyomat alapvetően meghatározza, hogy milyen a viszonyom a bennem lakó Önmagammal.
Nem az a baj, hogy mások nem tartoznak hozzánk, hanem az, hogy mimagunk nem vagyunk társai magunknak, mert elárultuk azt, aki lelkünk mélyén él – elárultuk az igazi valónkat.
„Lelkem a barátom.”
Akinek a lelke a barátja, annak mindig van társa. Van, aki meghallgatja, és van aki válaszol. Ha lehunyja a szemét, akkor is jó társaságban van. S ha erőre van szüksége, megkapja – a benső barátjától. A jó tanácsot is: „erre menj, ne arra!” És még valamit kap ettől a csodálatos baráttól: jókedvet! Derűt! (A dalai láma arcán láthatod ezt a derűt. Látni, hogy ez az ember jóban van magával.)