December 18. szombat

vissza

A szeretkezésről fogunk beszélni.
A szeretkezés a test nyelvén elbeszélt isteni szeretet.
Az ölelésben és a kéjben megnyilvánuló egységélmény.
A magyar „szeretkezés” jó szó, hiszen az ember minden rétege szeretni akar: a teste is, a lelke is, a szelleme is. Az ujja hegye is, ha tapint; az orra is, ha illatot érez; a nemi szerve is, ami a kettétépett isteni erők teremtő misztériumát rejti magában. A két nemi szerv nemcsak vérrel teli húsdarab, hanem szimbólum is: itt vagyunk kettészakítva hímmé és nősténnyé. Mindenki érzi, micsoda titokhely ez önmagán és a másikon is. Egymást keressük a finomabb rezgések nyelvén, az idegek nyelvén, a sejtek nyelvén. A csók misztériuma, hogy a szánk ilyenkor nem beszél, de némán összeforr: testünk „legintellektuálisabb” szervéről a szájról és a nyelvről kiderül, hogy valódi funkciója nem csak az információk cseréje, hanem az érzéki szereteté is. Nyelvünkkel és az érzékeny idegekkel befont ajkunkkal többet lehet üzenni, mint szavakkal. És mikor a két test összeforr, nemcsak „testileg érintkezik”, hanem két lélek is egymásban rezeg, s a találkozás extázisában azt kérdjük egymástól: hol voltál ennyi ideig?
És van egy időtlen csúcspillanat, amikor a két pólus összeér, csattanva fölszikrázik, a széttépettség megszűnik, a férfi nővé válik, a nő férfivá – s mindketten eggyé lesznek, úgy, ahogy valaha csak az Istenben voltak egyek. Ez az „én benned vagyok, s te énbennem” misztériuma, a hús-test nyelvén eldadogva. Ez a szeretkezés.
Rítus.
Rítus az, ami lentről indul, s magasan köt ki. Az ölelés, ha teljes, a testi ember által elképzelhető legmélyebb rítus lehet. (Maga a „rítus” szó a csodálatos magyar nyelven szer-tartást jelent. Vagyis azt jelenti, hogy szeretetet tartani. Ugye, milyen szép és igaz kifejezés?) Nem véletlen, hogy a Teremtő ezt az aktust választotta ki, hogy a Belőle fakadó szellemi szikra testet ölthessen itt a földön. Azt mondta: ahhoz, hogy új élet jöjjön létre, ha már a két lélek nem képes rá, legalább a két testnek szeretnie kell egymást.
A kéj pedig nem egyéb, mint a test által tapasztalható legintenzívebb szeretet-élmény. Egység az élettan nyelvén. Minden teremtés, még a világ vége teremtése is a szeretetből fakadt, s ez elmondhatatlan örömmel járt. Ezt az örömöt, a teremtő szeretet örömét éljük át a kéj formájában. Nincs benne semmi bűn, semmi bujaság. Ez a test öröme, melyet akkor élünk át, ha testünk a maga szintjén, bőrével, húsával, idegzetével, mirigyeivel és sejtjeivel szeret.
A szeretkezést vagy ahogy a mai holt nyelv nevezi, a „nemi érintkezést” a Biblia „megismerésnek” hívja. Valójában a férfi akkor ismeri meg a nő világát és a nő a férfi világát, ha egymásba hatolnak. Ha odaadják és befogadják egymást – és „egy testté lesznek”. Ilyenkor beleöltözünk egymás húsába -s ahogy a Biblia írja-, „egy test leszünk”. Nem is értjük, miért hittük valaha, hogy mi két test vagyunk.

tovább