Úti beszámolók
Szigetbecse 2016.06.25-26.
Tavalyi vándortáborunk első napján Dömsödön nagyon megtetszett a Duna azon szakasza, csak hát a szállás enyhén szólva nem volt kifogástalan. Ágota jelezte, hogy a túloldalon, Szigetbecsén tud színvonalas szállást szerezni. Innen jött az ötlet, hogy ebben az évben próbáljuk ki egy kétnapos túra keretében.
Ágota megszervezte az egy éjszakai ott alvást és még az esti bográcsozást is, úgy, hogy a paprikás krumpli alkotórészei ott vártak minket, csak a személyes holminkat kellett magunkkal vinni a kerékpáron vagy a hátizsákban. Köszönjük neki is és Szilvinek a helyi ismerősnek is! A tervezés napjaiban hideg, esős idő volt, fel sem merült, hogy a túrára egyáltalán kisüt a nap. De nemhogy kisütött, hanem az indulás napjára teljes erővel tombolt a kánikula. Kilenckor indultunk itthonról, hogy idejében odaérjünk. A tavalyi útvonalon haladtunk Gyál felé, Vecsésen tökéletes időzítéssel, menet közben csatlakoztak Zoliék a csapathoz, majd együtt folytattuk Kiskunlacháza irányában. Addigra erősen felmelegedett a levegő, arrafelé fák sem árnyékolták az utat, mire odaértünk többünknek meg kellett pihenni. Nehézkesen indultunk tovább Ráckeve felé. Innen már nem maradt sok hátra az útból, végre odaértünk a szálláshelyre. Vadonatúj, szép, tiszta házacskák fogadtak, elrendezkedtünk. Megbeszéltük, hogy később kezdünk a főzéshez, mert a meleg nem hagyott alább. Pihentünk kicsit, lementünk fürdeni a Dunához. A helyi kis strandon rengetegen voltak, de csodás volt a víz! Késő délután lett, mire neikezdtünk a krumplihámozásnak, tűzgyújtásnak. A paprikás krumpli finom lett, mint mindig. Sötétedett már mire elkezdtünk enni. Még beszélgettünk, csapkodtuk a szúnyogokat, aztán aludni tértünk.
Reggel igyekeztünk elfogyasztani a nagy adag reggelit (amit szintén beszerzett nekünk Ágota ismerőse), és a maradék paprikás krumplit. Még csomagolni is tudtunk a hazafelé útra. Lementünk búcsúfürdésre a Dunára, nem volt a parton senki, nagy élmény volt!
A hazafelé utat a szigeten képzeltük el a Ráckeve-Szigetcsép-Szigetszentmiklós útvonalon. Nem mindenütt találtuk meg a legrövidebb utat, így Szigethalomra is bekeveredtünk. Az volt az elképzelés, hogy a 0-ás hídon kelünk át a túloldalra, de hallgattunk a HMCS-k "jó tanácsaira", hogy merre is kellene szerintük menni, így a célegyenesből visszakerültünk a Gubacsi hídhoz vezető útra. Bosszant a dolog, szívesen megpróbálnám még egyszer azt az utat, bár az ismerős erzsébeti utcák kárpótoltak némileg az új kaland elmaradásáért. Imrén Veráéktól búcsúztunk, a kerületben Ágotáék váltak le a csapatról.
Köszönjük Ágotának a szervezést, tervezést, beszerzést, a csapatnak pedig a lelkes (néha kevésbé lelkes:) részvételt!
Szeretettel: Kriszta
A képeket az albumokban találod.
Tavalyi vándortáborunk első napján Dömsödön nagyon megtetszett a Duna azon szakasza, csak hát a szállás enyhén szólva nem volt kifogástalan. Ágota jelezte, hogy a túloldalon, Szigetbecsén tud színvonalas szállást szerezni. Innen jött az ötlet, hogy ebben az évben próbáljuk ki egy kétnapos túra keretében.
Ágota megszervezte az egy éjszakai ott alvást és még az esti bográcsozást is, úgy, hogy a paprikás krumpli alkotórészei ott vártak minket, csak a személyes holminkat kellett magunkkal vinni a kerékpáron vagy a hátizsákban. Köszönjük neki is és Szilvinek a helyi ismerősnek is! A tervezés napjaiban hideg, esős idő volt, fel sem merült, hogy a túrára egyáltalán kisüt a nap. De nemhogy kisütött, hanem az indulás napjára teljes erővel tombolt a kánikula. Kilenckor indultunk itthonról, hogy idejében odaérjünk. A tavalyi útvonalon haladtunk Gyál felé, Vecsésen tökéletes időzítéssel, menet közben csatlakoztak Zoliék a csapathoz, majd együtt folytattuk Kiskunlacháza irányában. Addigra erősen felmelegedett a levegő, arrafelé fák sem árnyékolták az utat, mire odaértünk többünknek meg kellett pihenni. Nehézkesen indultunk tovább Ráckeve felé. Innen már nem maradt sok hátra az útból, végre odaértünk a szálláshelyre. Vadonatúj, szép, tiszta házacskák fogadtak, elrendezkedtünk. Megbeszéltük, hogy később kezdünk a főzéshez, mert a meleg nem hagyott alább. Pihentünk kicsit, lementünk fürdeni a Dunához. A helyi kis strandon rengetegen voltak, de csodás volt a víz! Késő délután lett, mire neikezdtünk a krumplihámozásnak, tűzgyújtásnak. A paprikás krumpli finom lett, mint mindig. Sötétedett már mire elkezdtünk enni. Még beszélgettünk, csapkodtuk a szúnyogokat, aztán aludni tértünk.
Reggel igyekeztünk elfogyasztani a nagy adag reggelit (amit szintén beszerzett nekünk Ágota ismerőse), és a maradék paprikás krumplit. Még csomagolni is tudtunk a hazafelé útra. Lementünk búcsúfürdésre a Dunára, nem volt a parton senki, nagy élmény volt! A hazafelé utat a szigeten képzeltük el a Ráckeve-Szigetcsép-Szigetszentmiklós útvonalon. Nem mindenütt találtuk meg a legrövidebb utat, így Szigethalomra is bekeveredtünk. Az volt az elképzelés, hogy a 0-ás hídon kelünk át a túloldalra, de hallgattunk a HMCS-k "jó tanácsaira", hogy merre is kellene szerintük menni, így a célegyenesből visszakerültünk a Gubacsi hídhoz vezető útra. Bosszant a dolog, szívesen megpróbálnám még egyszer azt az utat, bár az ismerős erzsébeti utcák kárpótoltak némileg az új kaland elmaradásáért. Imrén Veráéktól búcsúztunk, a kerületben Ágotáék váltak le a csapatról.
Köszönjük Ágotának a szervezést, tervezést, beszerzést, a csapatnak pedig a lelkes (néha kevésbé lelkes:) részvételt!
Szeretettel: Kriszta
A képeket az albumokban találod.