Az idei éves taggyűlésünkön felvetődött, hogy tartsunk újra egy teljes hetes tábort. Nagyon örültem
ennek, mert nagyon jó emlékeim vannak arról, amikor egy hétig bringáztunk. A végére mindig
érezhető javulást értem el az edzettségi állapotomban, és a sok szép élmény, beszélgetések sokáig
melengették a szívemet, lelkemet.
Első nap (hétfő):
Délután foglaltuk el a szállást Pásztó-Hasznoson, majd nyeregbe pattantunk, és eltekertünk Pásztó
központjáig, ahol megtekintettük a 13. századi település ma is látható emlékeit. Jól esett a városfal
maradványain belül kószálni, kicsit átérezni a hely szellemiségét. Találtunk egy almafát is, ami alatt
nagyon finom, napmeleg almákat leltünk, és fogyasztottunk is bőséggel.(Ágota)
Második nap:
Felcihelődtünk, mert Hollókő vára volt a napi cél. Nekiindultunk, hosszasan tekertünk fölfelé, szerencsére árnyas úton! Odaérve kellemes meglepetés ért, a várat helyreállították, már majdnem teljesen újra épült. A termek és szobák berendezését jelképes formában újra faragták, elkészült az emeleti ciszterna szerkezete is. A nap legmelegebb óráit a vár vastag falai között, tető alatt töltöttük, majd lesétáltunk a falumúzeumba. Gyönyörűen karbantartott házak mutatják be a valamikori falu életét. Hazafelé jóformán csak gurulni kellett. (Kriszta)
Harmadik nap:
Ezen a napon feltekertünk Galyatetőre. Ez volt a legkeményebb sportteljesítményünk. 1200 méter
szintemelkedés volt benne. Jól elfáradtunk mire felértünk, de szép volt a táj. És jó érzés volt, hogy
teljesítettük. Aztán már csak le kellett gurulni.(Ágota)
Negyedik nap:
Korán indultunk Budapestről, hogy elérjük a Pásztóról 10.45-kor induló Piroska vonatot, amellyel
aznapi túránkat indítani terveztük. Gyorsan elfoglaltuk a szállásunkat Pásztó-Hasznoson, ahol
Ágotához, Krisztához és Lacihoz csatlakoztunk. Azonnal nyeregbe pattantunk, irány a pásztói állomás.
A vonat pontosan érkezett, nem kis munkával sikerült a bicikliket a peronon elhelyeznünk. A vonat
Kisterenye és Salgótarján érintésével Somoskőújfaluig vitt bennünket. Egész úton egy barátságos
túraszervező biciklis társsal beszélgettünk, akivel a vonaton ismerkedtünk meg. Miután
lekászálódtunk, utunk első szakasza egy hajdani ipari bányavasút nyomvonalán haladt, amelyet
Európa egyik legszebb bicikliútjának választottak. Gyönyörű erdőn haladtunk át, amelyet még egy
hosszú alagút is érdekessé tett. A mátraszelei közúthoz egy meredek, néhol nagyon nehezen járható,
homokos-köves úton ereszkedtünk le. Árpi hátsó kereke össze is szedett egy defektet, de Lacinak
hála tudta folytatni az utat. Ugyan később még egyszer ragasztani kellett a belsőt, de így legalább a
legmelegebb órákat a mátraszelei posta árnyékában vészeltük át. Rákóczibánya – Bátonyterenye
útvonalon haladtunk tovább. Némi pihenő után, amit a mátraverebélyi középkori templomnál
töltöttünk, folytattuk utunkat a szállásunk felé Tar érintésével. Mintegy 50 km megtétele után
tértünk vissza a szálláshelyünkre. A túra, tekintettel a 38 fokos kánikulára, sportteljesítménynek sem
volt utolsó. Vacsorára megettük az előző napról megmaradt finom gulyáslevest és túrós tésztát.
Ötödik nap:
A pénteket pihenő nappá nyilvánítottuk. A délelőttöt beszélgetéssel, kisebb sétával töltöttük.
Délután azonban újra biciklire ültünk, hogy Gábor elé menjünk a pásztói vasútállomásra. Miután
megérkezett, immár hatan, eltekertünk Pásztó középkori műemlékegyütteséhez. Láttuk a gótikus
alapokon nyugvó Szent Lőrinc Plébániatemplomot, az oskolamester házát, a bencés ill. ciszterci
kolostor romkertjét valamint az üveghuták maradványait. Hazafelé a Pennyben jól bevásároltunk.
Vacsorára pirított szalonnával felturbózott krumplis tésztát főztünk. A desszert hideg görögdinnye
volt. Mindenkinek nagyon ízlett. (Móni)
A csapat ott várt az állomáson. A vicces kis kék-piros vonatról kászálódtam le. Utána a kolostor kertjében almát szedtünk, megpihentünk a kertben. Majd egy Pennys bevásárlás után visszakerekeztünk a szállásra. Vacsorára egy finom krumplis tésztát készítettünk.
Hatodik nap:
Szombat délelőtt, miután Beus és Zoli is csatlakozott hozzánk, a legnagyobb hőségben elindultunk Tar irányába. Odafelé a menetszélben nem sültünk meg. Taron a Békesztúpát néztük meg. Előbb a Kőrősi Csoma Sándor emlékhelyet kerestük fel, csodálatos a kiállítás. Mindenki megforgatta az imamalmot, körbejártuk. Majd a buddhista templomot néztük meg. Ahogy beléptünk, végtelen nyugalom szállt meg. Még egy ideig időztünk a béke szigetén, majd folytattuk utunkat Mátraverebély-Szentkút felé.
Ekkor már eltikkadtunk a melegtől, mint a szöcskenyáj, így az árnyékban maradtunk egy jó óráig. Utána a csapat egy része felkereste gyalog a remete-lakásokat, csodás kilátás nyílt a környékre, miután felmásztunk. A homokkőbe könnyedén lehet üreget vájni, ki is próbáltuk egy faággal. Remete helyett egy szép nagy gyíkkal találkoztunk.
Ezután a Szentkúti-patak völgyében tettünk egy kis sétát, több forrást felkeresve. Ezekből vagy nem, vagy csak alig csordogált víz a nagy szárazság miatt. Megtaláltuk Szent László király lovának patkónyomát is egy sziklában.
A csapat egy része időközben elindult vissza a szállásra, a többiek két keréken követték őket ugyanazon az útvonalon, ahol ide is jöttünk. Kb. 32km-t tekertünk aznap.
Visszatérve Imi tüzet rakott, majd hamarosan a paprikáskrumplit falatoztuk. Estére szoba és ágycserék után a házban és sátorban tértünk nyugovóra.
Hetedik nap:
Vasárnap enyhült a forróság, ekkor részben autóval, részben kerékpárral kapaszkodtunk fel Mátraszentimrére. Innen gyalog folytattunk utunkat a
Nyikom-Gortva-Jójárt magánkilátóhoz. Az útjelzők, GPS, mobiltelefonok és szóbeli tájékoztatás ellentmondásai dacára végül megtaláltuk a kilátót, érdemes volt. Nem egy szokványos kilátó, festett mennyezettel, képekkel, szép kilátással. Útközben forrásvizet töltöttünk kulacsainkba, meg erdei szedret majszoltunk. Kissé fáradtan érkeztünk vissza a biciklikhez, de a Fakanalas étteremben egy jó kis ebéd után, a lejtőn vígan gurultunk be Pásztóra. Így kb.16 km-t kerekeken, 11-et gyalog tettünk meg. Majd érzékeny búcsút vettünk egymástól, és a bátrabbak biciklivel, a többiek autóval tértek haza.
Élményekben igen gazdag volt ez a hét, elég szép létszámban vettünk részt. Jó volt a társulás a többiekkel, kicsit ki voltunk erre éhezve. Aki csak autóval tudott részt venni, annak is örültünk, nem mindenki maradt egy hétig, pár nappal később érkezve, vagy előbb haza menve, de a társaság, a hangulat klassz volt. Még sok ilyen túrát kívánok magunknak! (Gábor)
A kirándulásról képeket az albumokban találsz. ALBUMOK