Úti beszámolók

2008. október 12.
Esztergom - Párkány - Kicsind - Bény - Párkány - Esztergom kb. 60 km. + 5 km a városban

Túra a Garam völgyében


Reggel még köd van, a Megyeri hídon úgy megyünk át, hogy alig érzékeljük, a pillérek csúcsa nem látszik.
Találkozó 10 órakor. Indulás előtt rövid köszöntések, Csaba, a mai túravezető, és András, a héten megalakított egyesület elnöke. Külföldi fiú is van a csapatban, amerikai cserediák.

Párkányban jobbra tartunk, majd Garamkövesdnél (Kamenica nad Hronom) balra, fel egy rövid, meredek emelkedőn, ami később kényelmesebben, de tovább emelkedve folytatódik.
Tíz kilométert teszünk meg a tervezett hatvanból, amikor dél körül hosszabb pihenőre állunk meg Kicsind (Mala nad Hronom) mellett. Szép a hely, és van egy kis kényszer a dologban, az egyik kerékpár elhagyja a bal pedálját, megpróbál a csapat segíteni rajta. Az alumínium hajtókar menetének (n.b.: balmenet!) anyaga a pedál acéltengelyén. Egy korábbi, rövid megálláskor volt már egy próbálkozás drótozással, nem segített.
Ági érkezik autóval, defekt miatt csak kísér, annak a kerékpárnak a hajtókarja lenne a pótlás. Egyik kar sem enged, pedig változatos pótkalapácsok kerülnek elő a különböző szerszámoktól a kődarabig. Csapágylehúzó kellene. Másik megoldás születik, egy fa tengely, szoros illesztéssel a hajtókar furatába.
Maga a hely egy magaslat egy híd közelében, második világháborús emlékmű. Egy tank is emlékeztet a páncélos csatára, fel lehet rá mászni. A torony a csővel kényelmesen forgatható. Nagy tehetetlenségi nyomatéka miatt többször is körbefordul. Közben egy más alapon szerveződött társaság is érkezik, vagy hat Mazda kabrióval. Van közülük jelentkező arra, hogy csinos ifjú "Rendező"-nket is megforgassák a tornyon.
Egy óra körül indulunk tovább. Garampáldnál (Pavlova) fényképezésre megállunk egy hármas dombot és kettős keresztet formázó emlékműnél. 1943-ban a Weiss Manfréd gyár cserkészcsapata állította, néhány éve felújították. A fatengely a kerékpáron eddigre eltörik, újabb ötlet nincs, de Ádám már belejött a féloldalas tekerésbe.
Tovább haladva még szebb az út, kisebb kanyarok után egy szőlődombra kapaszkodunk fel, a Fertő tó környékére emlékeztet. Még egy-két kanyar, vasúti átjáró, azután egy útelágazásnál balra, majd erről az útról megint élesen balra, szántóföldek között vezető útra. Kicsit szembe fúj a szél.
Fák között vezet az út a Garam hídjához, ott várjuk be egymást. Innen hamar elérjük a 3-as utat, azon megyünk Bény felé.
Szép napos őszi délután van, a helyiek is élvezik a jó időt. Jobb oldalt vurstli, balra, egymástól alig néhány kilométerre két focimérkőzés is megy egy időben. Ezen a szakaszon még van egy-két enyhe emelkedő, meg már túl vagyunk 30 km-en, a kettő együtt kicsit szétszórja a csapatot. Bénynél a templom a következő találkozási pont, ahhoz is egy vurstli mellett kell elhaladni. Régi, román stílusú templom, a háború alatt megsérült, később szépen felújították. Érdekes a két torony között álló Mária szobor, amely szemből nem látszik. De a templomhoz vezető sétautat éppen úgy vezették, hogy onnan jól látható a szobor is.
Bénytől már jobban gurul a kerékpár, többnyire lefelé vagy vízszintesen kell menni az utolsó szakaszon. Az esztergomi bazilika messziről látszik, de lassan közeledik. Párkányban vásár van, a sátrak között kell utat találnunk.
A híd északi végénél csatlakozik még egy család, továbbá Dani, és Csaba barátja. Itt kezdődik a túra befejező, városnéző szakasza. Erről külön leírás készül, csak néhány benyomás fér a beszámolóba. A városnézést Párkány nevezetességével, az esztergomi bazilika látképével kezdjük. Megtudjuk, hogy Esztergom két város egyben, egy fallal körülvett érseki város, és szabad királyi város. Más kettősség is érzékelhető: hatalmas jelentőségű hely (Érsekség, Alkotmánybíróság), vagy kisváros?

A biciklis városi séta (ami nem is könnyű, sok a váratlan meredek utca) megállóhelyei: A híd déli vége, az újjáépítés emléktáblája. Kis híd. A nemrég feltárt dzsámi. A sötét kapu melletti tér. Oltárkő a bazilika mellett. Itt már erősen sötétedik, rövidíteni kell a tervezett sétát. Belvárosi utcákon át jutunk el a záró gondolatokhoz, ahol Csaba még egy közös fagylaltozást ajánl. Ezt most elhalasztjuk. Mit szólnának otthon maradt gyermekeink, hol maradunk ilyen sokáig?

Vissza az autókhoz, elköszönünk egymástól, felszerelünk, indulunk vissza. Az autóból már kivilágítva látjuk a sötét kaput, és hazafelé a Megyeri hidat is.
Szép nap volt.



B. Laci