Zselic, Balaton déli part. 2024.08.12-16.
A Zselic régóta tervben volt, „kiépített kerékpáros útvonalak”, „az év kerékpárútja”, olvashattuk. Kétszer
is útba ejtettük a Balatont.
Ez a néhány nap divatos kifejezéssel „gravel” kerékpározás volt, azaz az aszfalt mellett sokat mentünk
földúton.
2024.08.12. Hétfő. Balatonendréd – Balatonkiliti – Siófok – Zamárdi – Balatonendréd 37,3 km
Balatonendréd, Kiliti felkeresésével tartoztunk magunknak. Emléktúra is volt egyben. Balatonendréden
álltunk meg, ahol E. járt régen. Onnan kerestünk közvetlen utat a mezőkön át Kilitire. Földút, homokos,
mély. Horgásztó mellett mentünk el, ahol valaha vízibicikli kölcsönzés is volt, büfé. Papkutapusztán a
repülőtér mellett mentünk el. Kilitin az első árnyékos helyen álltunk meg. Már ott pihent egy kedves
biciklis lány, tőle tudtuk meg, van már 400 km Kalandkör a Balatonnál. Ezt járva, ő is ugyanúgy
Endrédről jött a földutakon. Megcsinálta a kört, már csak 20 km kellett, hogy bezárja. Mi Kilitin a temető
felé mentünk, családi kötődések miatt. Onnan a part felé indultunk, hogy a kijelölt kerékpárutakon
menjünk vissza. Az autópálya közelében a körforgalmakon átmenni nem volt barátságos, de leértünk.
Siófoknál egy strandbüfében vettünk üdítőt. Balatonszéplak alsó szintén emlék, ott én nyaraltam
néhányszor. Zamárdi felsőnél akartunk átmenni a vasúton, autóúton. Eltévesztettük a távolságot, vissza
kellett menni majdnem egy kilométert. Teljesen sík, de E. kezdett fáradni. Szerencsére az állomásnál
találtunk egy jó fagyizót. Közben felhívtam a szállodát, kapunk-e még vacsorát. Még egyszer meg kellett
tenni azt a bizonyos kilométert, mert mégis csak ott tudtunk úgy átmenni a vasúton, hogy biciklivel
tovább is tudjunk menni Endrédre. Valamikor egy egyszerű biciklivel megtettem már az utat, de akkor
csak Széplakról indultam, és nem volt ilyen meleg. Sokszor megálltunk, toltuk is. Minden emelkedő véget
ér egyszer, visszaértünk az autóhoz, felszereltünk, és mentünk tovább Kardosfapusztára. 3⁄4 8-ra értünk
oda, még kaptunk vacsorát.
2024.08.13. Kedd Kardosfapuszta – Szenna – Zöld, Piros turistaút – Ropolypuszta – Ropolyi víztározó –
Kardosfapuszta 22,1 km
Legurultunk az erdei aszfaltúton, aztán Szenna felé mentünk. Azt hittük, ott lesz bolt, de úgy látszik,
megszűnt. Ez általános tapasztalat a kis településeken, és a közkutakat is leszerelték. A nagy meleg miatt a
rövidebb erdei utat választottuk. Sok helyen tolni kellett, traktorkerékkel bordázott volt az út, vagy csak
ösvény. A Ropolyi tónál pihentünk, csendes, nyugodt táj. Büfé zárva, esetleg hétvégén? Aztán véget ért a
karbantartók ebédszünete, felzúgott a fűnyíró és a fűkasza. Indultunk tovább. A szállóra visszaérve
pihentünk, medencéztünk. Este mi is kint voltunk, hátha látunk hullócsillagot. Igazit alig láttunk, de
felvillanást sokat. Erre nem is figyeltünk, éppen a meteorraj átvonulása idején voltunk ott. A környék
csillagpark is, a szállón minden kültéri lámpa lefelé irányul, és nem nagyon fényes. Ennek ellenére tejutat
nem láttunk, csak csillagokat.
2024.08.14. Szerda
A két tekerős nap után egy pihenős. Autóval Kaposvárra mentünk, a Virág fürdőtől besétáltunk a városba.
Nem tudtuk, hogy aznap kezdődött a nyári fesztivál, de a főtéren átsétáló művészt felismertük.
Vásároltunk, aztán vissza a Virág fürdőhöz, egy kis strandolásra. Utána autóval nem rögtön a szállóra
mentünk, körbejártunk néhány települést, Bőszénfa, Hajmás, Gálosfa, hátha egyszer visszatérünk, autóval
vagy biciklivel. Vacsora előtt még elsétáltunk a szállóról a csillagdáig, felmentünk a kilátóba.
2024.08.15. Csütörtök. Kardosfapuszta – Enyezdi rakodó – Csárdahely – Lidi néni háza – Csillagösvény –
Kardosfapuszta. 24 km.
A nagy melegben nem akartunk 6 km-t Bőszénfa felől felfelé jönni, ezért mást utat választottunk. A szálló
udvarán átvezető Zöld turistajelzésen megyünk le. Ez járható kerékpárral is. Leérünk egy aszfaltos úthoz,
ahol mindjárt volt egy érdekes kerékpáros pihenő, inkább esőbeálló, padok nélkül. Innen sorban jöttek a
kerékpáros út nevezetes pontjai. Enyezdi rakodó, Csárdahely, Lidi néni háza (ez egy rekonstruált épület,
az eredeti a településen volt). Még volt bennünk energia, ha Bőszénfáig nem is, a Szent Tamás
emlékhelyig lementünk. Egy kerítés mögött távolabb a dombon több tucatnyi őz, egy másikon szarvasok
vannak. A Szent Tamás emlékhelyet is könnyű elnézni, csak egy fém tábla. Integettünk a traktor vontatta
szekéren kiránduló fiataloknak. Visszamentünk a Csillagösvényhez, további nevezetes pontok, táblák,
„planetárium” jöttek. A Csillagda csütörtökön zárva volt (talán rápihentek a hétvégére az esti hullócsillag
bemutatók után), nem volt jelentősége. Internetes keresések szerint jó előre időpontot kell foglalni, az
előtérben nézelődni csak annak lehet, aki időre érkezett.
Még mindig elég korán volt, és légvonalban csak egy kilométer egy forrás, szinte az egyetlen olyan pont,
amit még nem fedeztünk fel. Elindultunk a turistaúton. Annyira meredek lefelé, nem éri meg,
visszamentünk a szállóra. Ezzel a kis kitérővel elment némi idő, utólag kiderült, mégis így volt jó. A
szállón ugyanis csőtörés volt, el kellett zárni a vizet. Megjavították, nekünk csak egy órát kellett szárazon
kivárni.
2024.08.16. Péntek
Deseda tó kerékpárút, 14 km (év kerékpárútja volt nemrég)
Ez már a hazaút, megállókkal. A leírások szerint szilárd úton Kaposvár Toponár városrészen keresztül
lehet a Deseda tóhoz eljutni, a Vízisport telep táblánál kell balra fordulni. Jól megtalálható. A parkoló
árnyas, üres. Észak felé indultunk, hogy majd a végén legyen a strand, a büfé. A tó körüli kerékpárút
kellemes, bár a tó túloldalán már napos. Táblák is vannak, egy-két helyen azért megnéztük a térképet is.
Nem gondoltuk, hogy a dátum ennyit számít. Hosszú hétvége előtti utolsó munkanap volt. E. telefonja
annyira gyakran megszólalt, hogy komolyan gátolta a kerékpározást. A betegek nem akarták ünnep utánra
hagyni. Utólag visszamérve, 1 óra haladásra 2 óra állásidő jutott, úgy, hogy egyébként szinte csak a
büfénél álltunk meg.
Továbbmenve Balatonszemesen álltunk még meg. Egyrészt az út oda visz, másrészt, azt ismerem, voltam
ott sok továbbképzésen, csapatépítőn. A szabadstrandon megmártóztunk, úszni a sekély vízben nem lehet.
Még betértünk Szemes ismert fagyizójába, aztán visszasétáltunk az autóhóz.
Ezzel a rövid nyaralás véget ért, már csak haza kellett érni, az is rendben volt.