Keresgélek a sok-sok átélt élmény között, jó lenne valami személyes, egy olyan kirándulás, amely valamiért különös volt a számomra, amiből kiderülne, hogy miért érzem jól magam közöttetek, de „csak” képek, hangok, érzések kavarognak bennem. Látom, ahogy suhannak a fák, a házak mellettem,… a lábam magától tekeri a biciklit…, körben ülünk és beszélgetünk valami érdekes témáról…, nevetünk…, fagyizunk…,fürdünk valamelyik tóban…,közösen pucoljuk a krumplit…,gyalogolunk…,nézem, hogy milyen ügyesen szerelitek a defektes kereket…, nézem az ifjúsági tagozatot ahogy nevetgélnek, milyen helyesek …,éget a nap…,esszük a bográcsban főtt paprikáskrumplit…,teli torokból énekeljük a „Párttal, a néppel”-t…,fáradtak vagyunk, de végigcsináljuk…,alig várom, hogy „szülői értekezlet” legyen már…, izgulok, mert én fogok értékátadást tartani a következő településen…,végre megállunk…,az árok partján ülök és eszem a szendvicset…,indulunk,pedig még meg akartam enni az almát is…,nincs senki előttem, most merre menjek?...lemaradtam, de ugye megvártok!... És a kereszteződésben tikkadozik valaki a napon, hogy mutassa az irányt és valahol mindig bevártok, és, ha defektet kapok, segítetek… Ha nem mondom is hálás vagyok mindenért és tudom hogy viszonozni fogom. Biciklizek, nyalom a fagyit, nevetek, ott vagytok velem és közben azt érzem, hogy ebben a pillanatban a lehető legjobb helyen vagyok a világon.
Szeretettel:
Móni
Az adventi várakozáshoz küldöm ezt a zenei felvételt. A Libera kórusban 10 év körüli fiúk énekelnek. Angyali hangjuk, fehér csuhájuk ősi kolostorok, templomok korát juttatja eszünkbe, és lelkünket egy szebb, tisztább világba emeli.
Szeretettel:
Móni