Mivel magadba zárva élsz, azt hiszed, hogy az „én vagyok” csakis a te kizárólagos élményed. Úgy fogod föl, mintha a rajtad kívüli világot valami más működtetné: a fizikai, a biológiai törvények. Azt, hogy egy másik embernek érzelmei, gondolatai,örömei és csalódásai vannak, látod ugyan rajta, és valamennyire át is érzed talán azokat, de, hogy ő is egy „én vagyok”, azt átélni már nem vagy képes. Soha nem tudod meg, milyen neki „én”-nek lenni.
Mindannyian külön világ vagyunk. Amikor azt kérdezték Istentől, „Ki vagy te?”, azt felelte: „Én vagyok. Ez azt jelenti, hogy az élet nem más, mint önmagam tudatában lenni.
Az emberek jönnek mennek, de te maradsz. Önmagad állandó társa vagy.
Ha ez így van, lehetetlen, hogy önmagaddal ne légy jóban.