Sose volt még olyan szülői pillantásod, amikor gyerekedet nem az érzelmeiddel, hanem „Isten-szemeddel” nézted? És láttad szegénynek a gyarlóságait, korlátait, sorsának kikerülhetetlen akadályait? És ugyanakkor azt is, hogy meg fog birkózni velük, mert benne is „Isten szeme” lát, s ez erőt ad a küzdelmeihez.
„Isten szemével” nézni azt jelenti, hogy aggodalom nélkül nézni.
Látni a másikban nemcsak az esendőt – de a legyőzhetetlent is.
Szabadságot adni neki…
…
A felébredt ember nem érzéketlen, hanem érzékfeletti.
Ez azt jelenti, hogy sokkal mélyebben, jobban, tartósabban, gyengédebben és könyörtelenebbül szeret, mint mi, hétköznapi emberek.