Minden érzelmi közösségnek szüksége van ellenségre. A vonzalom ellentét, a taszítást meg kell élnie. Titkos igéje: „Ahhoz, hogy egymást szeressük, a többieket gyűlölni kell!” A vallások többsége ilyen alapon jön létre.
….
Az embereket sokszor a gyűlölet tereli össze pártba, mozgalomba, szektába. Ideig-óráig összefognak, mert közös bennük az engesztelhetetlen gyűlölet mások iránt, és elkötelezett érzelmi közösségbe kerülnek.
Ilyenkor azt hiszik, hogy ők most szeretik egymást.
…
De mi a helyzet a valódi szeretettel?
Ez jóval vallások és ideológiák felett áll.
Az a kevés, amit bizonyosan tudok róla, az ennyi:
A valódi szeretetnek nincs ellenségképe.
Jézus azért maradt egyedül, mert nem keltett gyűlöletet. Még azok ellen sem, akik elítélték, megkínozták és megölték. Senki ellen sem.
Azt mondta: szeresd az ellenségedet is.
No mármost, érzelmileg szeretni az ellenséget lehetetlenség.
Érzelmileg csak gyűlölni lehet.
…
Ahhoz, hogy egységélményem kiterjedjen az ellenségeimre is, egy sokkal magasabb minőségű, nem érzelmi alapokon álló szeretetre van szükségem.
Ezt hívják „agapao”-nak.
Itt már a lélek túllép nemcsak az érzéki és érzelmi világon, de elhagyja a „magánszív” határát is: egy mindent magával sodró folyó élheti át ezt az élményt, amikor elhagyja szűk medrét, hirtelen kiszélesül, belerohan a tengerbe, és végtelenné terül. „Jé, tenger lettem! – gondolja, s hirtelen övé lesz nemcsak az a föld, ahonnan jött, hanem a határtalan víz, a végtelen horizont, a láthatatlan túlsó part is.
Ez nem érzés, hanem létélmény.
Egységtudat.
Itt már nincs távolság, és idő sincs.